Ágasegyháza

A Duna-Tisza köze központi területén a Kiskunság homoktakaróján helyezkedik el a falu, Kecskeméttől dél-nyugatra, Fülöpháza, Izsák, Orgovány és Ballószög határolja. A Kecskemét-Solt-Dunaföldvárt összekötő 52-es útról közelíthető meg közútról, vasúton pedig a Kecskemét-Fülöpszállás vonalon van állomása. Lakossága 1940 fő. A község keleti része sík, nyugati részén kisebb homokbuckák emelkednek.

A község nevének eredete: Ágasegyháza összetett szó. Az utótag, "egyháza" jelentése Isten háza, azaz templom. Az előtag "Ágas" feltehetően a középkorban épült ágasfás, szelemenes templomára utal. (Kő hiányában fa és vesszővázas, sárral tapasztott ágasfával díszített templomot építettek itt az Árpád-korban.)

A falu története az Árpád-kori kun időkre vezethető vissza. Területén mintegy 300 évvel ezelőtt virágzó község volt, amely azonban a török hódoltság alatt teljesen elpusztult. A török kiűzése után az 1814-1844-ig terjedő időszak alatt Kecskemét város szerezte meg Ágasegyháza puszta jelentős részét. Homokbuckás területe még 1850. táján is majdnem lakatlan volt. 1900-ban lakóinak száma már 749 fő volt. A fejlődést a közút és a helyi érdekű vasút kiépítése segítette elő. Kecskemét birtokpolitikájának következtében - az ágasegyházi pusztát szőlő és gyümölcstelepítés céljából parcellázta ki a város lakói között - egyre többen telepedtek le a mai község területén a század elején. A település lakóinak megélhetését ezek a mélyen gyökerező növények termesztése biztosította. 1909-ben posta ügynökség létesült Ágasegyházán, 1920-ra a lakosok száma megkétszereződött (1884-en éltek a tanyákon), a szőlőterület pedig megháromszorozódott. Az első iskola 1926-ban épült. 1933-tól kapott orvost a település. 1924-ben épült fel a Római Katolikus Imaház, amelyet később templommá alakítottak. A reformátusok 1938-ban építettek gyülekezeti házat. 1945-ben a földreform során a két nagybirtokot (Fleismann és Platter birtok) államosították, területükön állami gazdaságokat hoztak létre. 1948. május 1-jén Kecskemét város közigazgatási kirendeltséget szervezett a településen.

Ágasegyháza 1952. február 22-én alakult önálló községgé. A XX. Század első felében Kecskemét egyik legsűrűbben lakott pusztája volt. Népessége a 60-as évekig nőtt, attól kezdve folyamatos csökkenés figyelhető meg. Külterületi lakott helyek ma is vannak, ezek: Zsombos dűlő, Sándortelep és a Galambházi dűlő. A település infrastruktúrája egyre jobban fejlődik. A szennyvízcsatorna hálózat gerincvezetéke kiépült, vezetékes telefon több, mint 400 lakásban van. A szilárd hulladék lerakóhely problémája megoldott. 2002-től a település szeretné befejezni a szennyvíz csatornahálózat kiépítését, az összes belterületi út szilárd burkolattal való ellátását, az Ágasegyháza-Fülöpháza összekötő út építését. Jelenleg 10 kft. működik a faluban, az egyéni vállalkozók száma 46 fő, ebből ipari tevékenységet folytat 26 fő, mezőgazdaságit 6 fő, szolgáltatást végez 4 fő és kereskedelemmel foglalkozik 10 fő.

A lakosság pénzügyeit az Orgovány- és Vidéke Takarékszövetkezet intézi. Háziorvosi, védőnői szolgálat működik a községben, magángyógyszertár is van. A Széchenyi István Általános Iskolában közel 200 diák tanul, a napköziotthonos óvodában több mint 60 kisgyerekkel foglalkoznak. Gondozási Központ is működik, melyhez tartozik: idősek napközi otthona, házi segítségnyújtás, falugondnoki szolgálat, családsegítés és gyermekjóléti szolgálat. Az iskolák népművelő munkáját 1952-ben átvette a művelődési otthon. Azóta is működik ezen intézmény, Faluház néven. A lakosság rendelkezésére áll egy 9000 kötetes könyvtár. Az önkormányzat 2001-ben pályázaton nyert 16 számítógéppel létrehozta a település információs csomópontját. Régóta híresek az ágasegyházi népdalok, hírük Budapestre is eljutott. Három éve a helyi hagyományokat példásan ápolja és egyre több helyen népszerűsíti a Boróka Népdalkör és Citerazenekar. Minden év őszén falunapot tartanak szüreti bállal. A község 1998-ban testvérvárosi kapcsolatot alakított ki a németországi Lauterrel, amelynek eredménye, hogy minden évben diák-csereüdültetés folyik a két település között.