Ballószög

Ballószög község a Kiskunsági Homokhátságon helyezkedik el, Kecskeméttől, a megyeszékhelytől 5 km-re délnyugatra. Az 52-es út tőle északra, az M5-ös autópálya Kecskemétet elkerülő szakasza északkeletre húzódik. A többi településsel autóbuszjárat, valamint vasútvonal köti össze.

A középkori oklevelek Ballóság néven említik - először a XIV. században, mint templomos helyet. Ezek közül a templomos helyek közül emelkedett ki aztán a XV. Század második felében Kecskemét. A török időkben a lakosság részben Kecskemétre menekült, részben elpusztult. A falu, mint puszta, Kecskeméthez tartozott, ahol a város állattartást folytatott.

A laza homokos területek futóhomokká válása nagy gondot okozott a városi tanácsnak. Ezért intézkedéseket hoztak az erdősítésről és a fakitermelés tiltásáról. Ennek egyik első eleme volt a ballószögi homok nyárfával való beültetése az 1800-as évek legelején. A hajdan legeltetésre szolgáló puszta parcellázása 1801-ben kezdődött. Először csak a városi házzal bíró lakosok kaptak itt földet. Több engedélyt kiadtak erdő és szőlő telepítésére. Előírták a dűlőhatárok felárkolását és fával való beültetését. A tanyákon, azaz szőlőkunyhókban való állandó kint lakást ekkor még tiltotta a tanács, mert sokan így akartak kibújni a kötöttségek alól.

Az 1848-as forradalom, majd szabadságharc iránti lelkesedést nagyban növelte Kossuth toborzó körútja, melynek során szeptember 25-én érkezett Kecskemétre. Így városból és környékéről mintegy négyezer lakos harcolt a forradalom oldalán. A század második felében szabadabbá vált a gazdálkodás, engedélyezték a tanyákon való kint lakást. A kiegyezés éveiben a lakosság 35% már külterületen élt. A parcellázások révén, a századforduló közeledtével fellendült a termelési kedv, aminek új lendületet adott a történelmi hegyvidéki szőlők filoxéra miatti kipusztulása is.

Ekkor érkeztek Kecskemétre azok a hazai és külföldi szakemberek, akik a mai gazdaság és termelési mód megalapozóinak tekinthetők. Mindenképpen megemlítendő a bázeli születésű Wéber Ede (1843) és fia, Wéber Aladár, akik többek között ballószögi szőlőtelepükkel teremtettek iskolát. Kecskemét város tanácsa 2000 hold ballószögi homokot adott el a szőlőtelepítő társaságoknak, melyen a későbbi Helvécia is kialakult. A foglalkozására nézve szőlész és pedagógus Kerepesen hunyt el, 1935-ben. A négy elemit végzett Csókás József helyi gazdálkodó félévszázados tevékenységével vált a homok hősévé. Ballószögi gyümölcsöse és faiskolája, valamint szőlője méltó volt a kedvelt régi közmondáshoz: "Aki példával tanít, kétszer tanít"

A Kecskemét környéki gyümölcskultúrára közvetlenül is hatással volt, hiszen facsemetéit szívesen vásárolták, népszerű lett a saszla szőlőfajta is, melynek helyi elterjesztése szintén az ő nevéhez fűződik. Tanyai mintagazdaságának nevezetessége volt a téglából épített pince, amellyel sikerült bebizonyítani, hogy a helyes kezelés, tárolás a homoki szőlőből is minőségű bort eredményez. A századfordulón iskolások oktatásával és szakcikkek írásával is terjesztette megfigyeléseinek és kísérleteinek tanulságait. Az 1924/25-ös tanév iskola összeírása Felsőballószögön egy egytantermes népiskolát említ egy tanerővel és 91 diákkal. Ezen számottevően változtat a Klebelsberg-féle iskolaépítési akció, illetve a felszabadulás utáni önállósodást. Mivel Kecskemét külterületén a tanyavilág egyes csoportjai el kívántak szakadni a várostól, többet külön községgé nyilvánítottak. Így lett Ballószög 1954-től önálló. Három közös gazdaság működött a területén: a Rózsa Ferenc Tszcs, az Egyetértés Szakszövetkezet és a Kossuth Tsz ballószögi kirendeltsége. A rendszerváltás után ezek megszűntek.